Projektmunka készítése és értékelése

Az érettségi vizsga szóbeli része lehetőségként tartalmazza egy, a jelölt által készített vizsgálat jegyzőkönyvének értékelését (Fakultatív „A” altétel.). A to­váb­biak­ban az ilyen típusú vizsgarészt projektnek, eredményét jegyzőkönyvnek vagy dolgo­zat­nak nevezzük. E fejezet támpontokat ad a projekt megtervezéséhez, a dolgozat elké­szí­té­sé­hez és értékeléséhez is. A végén példákat látunk.

1. A projektmunka jellemzői

A projekt eredményeként létrejött jegyzőkönyv jellemzői:

·         Önálló (saját megfigyeléseket, illetve kísérleteket tartalmaz).

·         Eredeti (szerzősége egyértelmű, teljes egészében, vagy jól meghatározható rész­letei­ben egyetlen személy – a vizsgára jelentkező jelölt – alkotása).

·         Ellenőrzött és korrigált (a munka és írás során többször – de legalább egyszer – átnéz­te, megvitatta és véleményével irányította a projektmunkát segítő tanár).

 

A választott témától függően előfordulhat, hogy egy feladatot két vagy több megfigyelő közösen dolgoz ki. Ekkor közös munkát adhatnak be, de azon belül világosnak kell lennie, hogy melyik részfeladatot melyik jelölt végezte el. Például két kollégiumi (egymástól távol lakó) diák összehasonlíthatja a lakóhelye közelében elterülő erdők fajait, virágzásuk idő­pontját stb. A két adatsor, illetve leírás külön-külön is értékelhető, de az egész projekt célja nyilván az összevetés: erről a részről mindkét jelölt kérdezhető.

Az eredetiség garanciája alapvetően a felkészítő tanár. A vizsga során pedig ki kell tér­ni a jelölt személyes tapasztalataira, és világossá kell tenni, hogy mennyire érti az általa le­írtakat. E két szűrő külön-külön is kellő biztosíték arra, hogy nem idegen munkát ér­té­ke­lünk.

2. A projektmunka céljai

A projektmunka több – többnyire egymást átfedő és kiegészítő célt is követhet.

·         Háttérismeret rendszerezése (szakirodalmi gyűjtés és összevetés).

·         Leírás (egy folyamat vagy jelenség nyomon követése, pontos megfigyelése).

·         Funkciókeresés (egy folyamat vagy jelenség szerepének, funkciójának vizsgálata).

·         Oknyomozás (egy folyamat vagy jelenség kiváltó okainak, mechanizmusának föl­tá­rá­sa).

3. Szakirodalmi áttekintés

Az irodalmi áttekintés elengedhetetlen. Annál értékesebb, minél több különböző (egy­más­­tól független, más szempontokat vizsgáló) forrásból származik, s a jelölt minél célra­törőbben vetette össze ezeket. Nem értékesek a fölösleges háttérismeretek, melyeknek nincs közük magához az egyéni megfigyeléshez, hanem csak „helykitöltés” céljából kerültek oda. Pusztán az irodalmi összevetés – legyen bármily kreatív is – nem helyettesítheti az önálló mun­kát, mindig csak kiegészíti és értelmezi azt. Az arányok változhatnak, hiszen elképzelhető olyan téma, melyben az irodalmi összevetés teszi ki a dolgozat legnagyobb részét, s olyan is, ahol még kevés, hiányos vagy csak részben hozzáférhető a korábbi vizsgálatok eredménye.

Az irodalmi áttekintés forrása lehet szóbeli közlés is (például egy kutatóintézet egy munkatársának tapasztalatai) vagy a világháló elektronikus anyaga. Forrásként ezeket is föl kell tüntetni a munka megfelelő helyén.

4. Leírás, nyomon követés

A szemünk előtt zajló biológiai jelenségek egy részének többé-kevésbé értjük a ma­gya­rá­zatát, más részének csak sejtjük vagy elméletként fogalmaztuk meg, végül sok olyan is van, melyet csak leírni tudunk, magyarázni nem. Gyakori az is, hogy a jelenség ismert is, fontos is, a diák is találkozik vele, de a magyarázat olyan elméleti fölkészültséget igényelne, ami középiskolás diáktól nem várható el. Ilyen esetekben megelégedhetünk a jelenség pontos le­írá­sával. Az ilyen típusú dolgozatokban a legfontosabb a vizsgálat szempontjának meg­fo­gal­ma­zása, a módszer kidolgozása és az eredmények pontos rögzítése.

 

5. Funkciókeresés, oknyomozás

     A funkció (az arisztotelészi cél-ok) és a mechanizmus (az arisztotelészi ható ok) föltá­rása hagyományosan kísérleti úton történik, de okosan kigondolt megfigyelések sorozatából is le­von­hatók ilyen következtetések. Ahhoz, hogy a ható okra válaszolni tudjunk, föltétlenül szük­­­séges egy olyan kísérletterv vagy megfigyelések sorozatának terve, melyben megadjuk a füg­­get­len változót és a (feltételezett) függő változót. A kísérlet e föltételezett függ­vény­kap­cso­lat létének és mineműségének vizsgálata. Ha az eredmények számszerűek (jól megter­ve­zett kísérletnél többnyire azok), akkor ábrázolhatóak is egy koordináta rendszerben, melyben a független változó értékeit hagyományosan az x, a függő változóét pedig az y tengelyen tün­tet­jük föl.

 

 

6. Formai jellemzők

 

Ha a projektmunka jegyzőkönyve eleget tesz bizonyos formai kritériumoknak, úgy ez a tartalmi értékelést is megkönnyíti. Az alábbi részeket követeljük meg, lehetőleg önálló fejezetek formájában.

·         Problémafölvetés (mire vagyunk kíváncsiak?).

·         A vizsgálati módszer leírása (milyen eszközökkel, hol, mikor stb. történt).

·         Adatrögzítés és ábrázolás (például grafikonon, térképen, táblázatos formában).

·         Következtetés (magyarázat, beleértve az esetleges kudarcok lehetséges okait is).

·         Irodalomjegyzék (szerző, cím, kiadó, évszám, Internet-elérhetőség föltüntetésével).

 

A munka fejezeteinek természetesen nem kell szolgai módon ezt a sorrendet követniük. Az irodalmi kutatáson alapuló háttérismeret leírása például alkothat egyetlen önálló fejezetet a munka elején, vagy több részre bontható egy összetett feladat leírása közben.

A formai jellemzők közé tartoznak a stilisztikai és nyelvhelyességi követelmények is.

·         Helyesírás.

·         Koherencia (a gondolatmenet egysége, következetessége egy bekezdésen belül és a dolgozat egészében).

·         Korrekt utalások, idézetek (a források megjelölése az idézet után, lábjegyzettel a lap alján vagy a munka végén). Ide tartozik a – szó szerint vagy lényegét tekintve – átvett szö­veg­részek határainak egyértelmű jelzése, akár formailag (idézőjelekkel vagy kurziválással), akár megfelelő igékkel (pl. a tanuló saját megfigyelésit és következtetéseit egyes szám első személyben írja).

·         A cím és a tartalom összhangja (A fejezetnek legyen címe és a fejezet valóban arról szóljon. Ez áll a teljes munkára is. A tapasztalatok szerint ez elég nehéz köve­tel­mény, pedig az írás áttekinthetőségét nagyon megkönnyíti.)

·         Tördelés (gépi szerkesztésnél), illetve íráskép (a kézzel írott munkáknál). Itt is az áttekinthetőség és olvashatóság a fő szempont.

·         Ábrák értelmezése (egyértelmű legyen, hogy mit látunk és mi az ábra funkciója a szöveg egészében). Ide tartozó gyakori probléma, hogy az ábrák jelölése hiányos vagy hibás, például a grafikonokról hiányzik a dimenzió, a térképről a hely­meg­je­lölés és a méretarány, a mikroszkópi képről a nagyítás. Kimásolt illusztrációknál – akár kézzel, akár elektronikus úton történt – ugyanúgy meg kell adni az ábra for­rá­sát, ahogyan a szövegidézeteknél. Külön értékelendő az önálló rajz (növény, állat, mikroszkópi kép, térképvázlat).

7. Tartam

A projekt elkészítésének időtartama részben megszabja az alkalmazható módszereket is, és eltérő felkészítést igényel a segítő tanártól.

·         Egyszeri, időhöz kötött  – például egy családi nyári kirándulás tapasztalatai. A si­ker feltétele ebben az esetben a vizsgálati szempont és a választott módszer előzetes végig­gon­­dolása, valamint az előzetes szakirodalmi tájékozódás mellett némi kreativitás, ru­gal­mas­ság is, hiszen az események nem feltétlenül az elképzelésnek megfelelően alakulnak majd.

·         Egyszeri, de nem időhöz kötött – például a guppi légzésszámának hőmérséklet­füg­gése. Előnye, hogy a vizsgálat szükség esetén megismételhető.

·         Többszöri, nem időhöz kötött (például az aranyhörcsög tanulásának megfigyelése labirin­tusban).

·         Többszöri, időhöz kötött  – például egy erdő aspektusai. Az időhöz kötött egy­szeri vizsgálathoz képest jóval több kitartást, szorgalmat igénylő projekt típus. Azonban nem igényel feltétlenül rengeteg többlet időt is. Ha például a család szeret kirándulni, és amúgy is rend­szeresen járják az erdőt, akkor elegendő egy napló rendszeres vezetése, és az adatok egy év alatt összegyűlnek.

8. A munkát segítő tényezők

A projektmunka nemcsak egy altétel kifejtési lehetősége az érettségi vizsgán, hanem az is­kola működését, arculatát befolyásoló tanítási módszer is. A projektmunka ezért akkor si­ke­res, ha nem elszigetelt, hanem elfogadott és jutalmazott módszer az iskola életében. Elsősorban ez motiválhatja a diákot a sikeres munka elvégzésére.

A projektmunka elkészítését segítő tényezők:

·         Az iskolai hagyomány. Ha régóta elfogadott és ismert gyakorlat a projektmunkák ké­szítése, ez megkönnyíti az új diákok témaválasztását, jó példákat láthatnak a formai megol­dá­sokra, az értékelés szempontjaira, a magasabb évfolyamra járó diákok segíthetik is a fia­ta­lab­bakat.

·         A tantárgyközi együttműködés. Igen előnyös, ha a dolgozatok elkészültét több ta­nár is segíti. Így a nyelvhelyességi és stilisztikai szempontokat a magyartanár, az ábrá­kat a rajz­tanár, a szakirodalom feldolgozását a könyvtáros, az internetes hozzá­férést a számítás­techni­kus, az esetleges idegen nyelvű irodalom feldolgozását a megfelelő szakos kolléga se­gít­heti.

·         A környéken dolgozó civil környezetvédelmi szervezetekkel, önkormányzattal va­ló kapcsolattartás.

·         Pályázatok, versenyek. Sokszor nyílik alkalom arra, hogy folyóiratok (pl. Termé­szet Világa) vagy pedagógiai intézetek, iskolák által meghirdetett pályázatokra is be­küld­jük a diák dolgozatát. A kitűzött jutalom, az iskolán kívüli ismertség motiváló erő.

·         Iskolán belüli elismerés. Ha az iskola rendszeresen házi versenyt hirdet, a legjobb projektmunka dolgozatokat jutalmazhatja, a teljes munkát vagy annak rövidített válto­za­tát kiállításon, poszteren is megismertetheti a többi tanulóval.

·         Kapcsolódás a pályaválasztáshoz.  Ha a választott téma kötődik a diák tervezett pá­­lya­­választásához, közvetlen hasznot is hozhat. Így például egy kutatóintézet la­bo­ra­­tóriumá­ban végzett asszisztálásnak, vagy egy lovardában végzett nyári mun­ká­nak szinte „mellék­terméke” a projektmunka, az igazi haszon az élmény, a kö­tő­dés, a köz­vetlen ta­pasztalat.

9. A diák fölkészítése – a projektmunka elkészítésének lépései

Egy elképzelt (tipikus) projektmunka elkészítésének fázisait az alábbi blokkdiagrammal szemléltethetjük. A számok munkafázisokra utalnak. Ezek részletes kifejtése a diagram után olvasható.

9.1. Témafölvetés

 

A témaválasztás alapvetően a diák lehetősége, de sokszor segít, ha a felkészítő tanár vagy az iskola témákat javasol. Szempont lehet az irodalmi feldolgozhatóság (pl. van-e hozzá olvasmány az iskolakönyvtárban?), a környezet nyújtotta lehetőségek (pl. egy a városban működő üzem, mellyel az iskola jó kapcsolatot tart fenn, és lehetőség van a látogatására) vagy ha a feladat összhangban van valamely, az iskola hagyományaihoz tartozó programmal (pl. egy természetvédelmi terület feletti védnökség).

 

A diák által javasolt téma elvethető, ha

·         az azzal kapcsolatos önálló munka technikailag kivitelezhetetlen (pl. a diák a kardszárnyúdelfinek etológiájával kíván foglalkozni),

·         etikailag kifogásolható (pl. személyiségi jogokat sért, destruktív, állatok kínzásával járna, drogok hatását vizsgálná),

·         balesetveszélyes (pl. mérgek hatását kívánja vizsgálni),

·         az iskolai munkát hátráltatná (pl. többnapos folyamatos megfigyelést igényelne a tanulmányi időszakban),

·         jogszabályba ütköző (pl. zárt katonai területen szeretne vizsgálódni),

·         csak több diák által együtt végezhető, és az egyes diákok munkája a dolgozaton belül nem választható el.

 

A pontosítás vezessen mindig a probléma egyértelmű megfogalmazásához.

 

 

9.2. Szakirodalmi ajánlás

 

A szakirodalom a vizsgált probléma megvilágításához szükséges, de maga a szakiro­da­lom is adhat ötleteket a kérdés pontosításához, a megfelelő módszer kiválasztásához. A szak­iro­dalom ajánlásakor a következőkre érdemes tekintettel lenni:

·         Legyen érthető, a diák által követhető. Tartalmilag túlléphet a középiskolás isme­rete­ken, de nyelvezete ne legyen olyan bonyolult, ami reménytelenné tenné a meg­értését. Természetesen még az ilyen irodalomban is akadhatnak olyan részletek, melyek önálló feldolgozása nehéz, a tanár segítségét igényli.

·         Lehetőleg ne tartalmazzon szakmailag már nem helytálló, elavult vagy kétes is­me­reteket. Speciális esetben, tudománytörténeti szempontból ezek érdekesek lehet­nek, de a gyakorlati projektmunka ritkán igényel ilyet. Különösen óvatosan kell ke­zel­ni az ideológiai nézőpont által befolyásolt munkákat az evolúció, az emberré válás, a genetika, a szexualitás, a drog, a szociobiológia területén, és olyan, a tudo­má­nyok határán fekvő témakörökben, amilyen például a halálközeli élmények, para­jelen­ségek, földön kívüli élet, aura, agykontroll.

·         A segítő tanár mindig hívja föl a diák figyelmét arra, ha két olvasott szakmunka eltérő megközelítésű és értékrendű. Ezek okos összevetése különösen értékessé teheti a dolgozatot, ám ez komoly háttérismeretet igénylő, nehéz feladat.

·         Hasznos, ha a szakirodalom nem csak ismeretet közöl, hanem módszertani útmu­ta­tást is ad (a „honnan tudjuk?” kérdésre is válaszol).

·         Jó, ha maga az ajánlott irodalom is tartalmaz irodalmi ajánlást.

·         Különleges esetben, ha a diák jól ért valamely idegen nyelven, ilyen szakirodalom is fölhasználható. Különösen a világhálón találhatunk sok rövid és néha szakmailag is jó angol nyelvű ismertetőket.

 

9.3. Jegyzőkönyv

 

Már a munka kezdetén hívjuk fel a diák figyelmét arra, hogy a jegyzőkönyv nem ér­dek­­telen adatsor, hanem a munka „lelke”. Eredeti formájában gyakran nem „szép”, hi­szen például a terepen összegyűrődhet, bepiszkolódhat a füzet. A végső változatba úgy kell át­má­solni, hogy semmi adatot ne „kozmetikázzon”, szerepeljenek a kudarcok, a negatív ered­mé­nyek is (ezek is eredmények, és értelmezésük sokszor éppolyan tanulságos, mint a „si­ke­res” kí­sérleteké). A jegyzőkönyv eredményei gyakran táblázatokban jelennek meg, a grafikus meg­jelenítés ebben a fázisban még nem feltétlenül szükséges.

A jegyzőkönyvnek általában a következőket kell tartalmaznia:

·         Hely és idő.

·         A kísérlet alanya(i) (állat- vagy növényfajok), esetleg egyedei, ha a vizsgálat az egye­­­dek közti különbségre vonatkozik, és az egyedek megkülönböztetésének, jelö­lé­sé­nek mód­­ja. Emberek esetén (például élettani terheléses kísérletnél) a résztvevők mono­gramja, ne­me, életkora, illetve minden olyan lényeges tényező, mely az ered­mé­nyeket vélhetően befo­lyá­­solja.

·         A független változó értékei (ennek hatására vagyunk kíváncsiak).

·         A tapasztalt értékek (függő változó) – a kísérletek vagy megfigyelések számának meg­­felelően rendezve. Mind a függő, mind a független változónál fontos a mérték­egy­ségek rögzítése is.

·         Esetleges „zavaró” és váratlanul föllépő mellékkörülmények, melyek az eredményt be­fo­lyásolhatták.

 

 

9.4. A dolgozat formába öntése

 

A dolgozat formájának kialakításakor a tanári segítség általában hasznos, különösen, ha a diák még nem írt ehhez hasonló munkát.

·         A terjedelem kérdése. Ha a diák még nem írt projektmunka-dolgozatot, első hallás­ra megijedhet az 1–2 oldalasnál nagyobb terjedelemtől. Pedig ha a fenti szempon­to­kat ér­vé­nye­sítjük, a munka aligha lesz kevesebb 8–10 oldalnál. De nem az oldalszám előzetes meg­kötése a célszerű, hanem a tartalmi és formai szempontokhoz való ragaszkodás – ez majd ma­ga után vonja a megfelelő terjedelmet is. Ritkábban fordított a probléma: a dolgozat fölös­le­gesen nagy terjedelme. Ekkor is a kitűzött célra hívjuk fel a figyelmet: csak arról írjon, ami a feladat, és csak annyit, amennyi a cél eléréséhez szükséges.

·         A fejezetbeosztás. A gondolatmenet ívét és lépéseit a fejezetcímeken végigfutva ismer­hetjük meg a legkönnyebben. Gyakori, hogy vannak ugyan címek, de az azt köve­tő szö­veg­rész nem vagy nem csak arról szól, amit a cím sugall. Ez a gon­dolat­menet zavarossá­gá­nak a jele, amit meg kell szüntetni. Lehetnek alfejezetek is, ha a dolgozat eléggé terjedelmes, célszerű decimális számozási rendszert alkalmazni.

·         Cím, szerző: A megfelelő cím megtalálása nem mindig könnyű. A főcím legyen tö­mör és figyelemfelkeltő, de nem hivalkodó. A téma pontosítását esetleg az alcím­mel adhatjuk meg. A fő címlapon, esetleg a belső címlapon szerepeljen a szerző neve, iskolája, a helység neve, a felkészítő tanár neve és az évszám.

·         Tartalomjegyzék, köszönetnyilvánítás, mottó: Lehet az elején vagy a végén. (Nem a dolgozatot irányító tanárnak, hanem más külső személynek címezve, aki a munka elké­szítésében sokat segített. Lehet ez egy üzem, munkacsoport is.) Ugyan­csak a munka ele­jén szerepelhet a mottó is, a forrás pontos megjelölésével.

·         Fotók, illusztrációk. A jól megválasztott kép, értelmezett ábra emeli a dolgozat ér­té­két. Különösen értékesek az eredeti, lényegkiemelő ábrák, grafikonok, térkép­váz­la­tok stb. Ha mód van rá, érdemes az ábrát is elektronikusan rögzíteni (scanner), hi­szen így a dolgozat egésze elektronikus formában archiválható és később bemu­tatható.

·         Tördelés, margók, bekezdések. Törekedjünk a világos, áttekinthető formára. Java­sol­­ható a 12-es betűméret (a címek lehetnek nagyobbak), a 1,5-es vagy dupla sor­köz, a sorkizárás, a Times vagy Ariel betűtípus.

 

 

9.5. Utómunkák

 

A dolgozatnak hosszú utóélete lehet. Egyrészt elképzelhető, hogy a diáknak megtetszik a munka és folytatja, bővíti azt. Másrészt előfordulhat, hogy az iskola vagy más intézmény kivonatot, rövidített változatot vagy kiállítási célból posztert kér a dolgozat alapján. Ezek formai követelményei rögzítettek (ha külső intézmény által kiírt pályázatról van szó), illetve nem tartoznak szorosan a témához, ha poszter készítés a cél.

A poszter kiállítás nemcsak didaktikailag kitűnő megoldás, hanem az érettségi vizsga idején is kint maradhat: így az elnök, a többi tanár és jelölt, sőt a belátogató szülők is belepillanthatnak a vizsgázó munkájába.

Elképzelhető az is, hogy a terepmunka olyan természeti értékeket tár föl, melyek alapján kezdeményezni lehet a terület védetté nyilvánítását.

 

 

10. Értékelés

 

A projektmunkát, illetve az annak alapján készülő dolgozatot az iskola kétféle, egymás­tól független módon értékelheti.

 

a)      Évközi értékelés

Ha a munka korábban készült el (például a 10. vagy 11. évfolyam során), a szaktanár – más évközi munkákhoz hasonlóan – értékelheti. Ugyanez vonatkozik az iskolán belüli eset­leges háziversenyekre, melyekre a munka benevezhető. Ez nem befolyásolja azt, hogy ugyan­ezzel a dolgozattal – amennyiben a tartalmi és formai követelményeknek megfelel – az érett­ségi vizsgára is jelentkezzen a tanuló.

 

b) Értékelés az érettségi vizsgán

A szóbeli érettségi vizsgán a jelölt beszámolót tart saját vizsgálatairól, és válaszol az azzal kapcsolatban föltett kérdésekre. A dokumentum (a dolgozat) nem helyettesíti, csak kiegészíti és segíti a párbeszédet. Az érettségin az A) altételre adható pontszámot – maximum 25 pontot – ezért két szempont együttes figyelembevételével adjuk meg.

·         A projektmunka írásos dokumentumai (a dolgozat) alapján. Itt az eddig leírtak fi­gye­lem­bevételével a tartalmi és formai jellemzőket kell értékelni: mennyire pontos a fo­gal­mazás, világos a problémafölvetés, áttekinthető a külalak, korrektek a hi­vat­kozások, gazdag az irodalmi háttér stb. Az erre adható maximális pontszám 15.

·         A szóbeli beszámoló alapján. A jelölt itt röviden – 1–2 percben – összefoglalja mun­kája célját, módszereit és eredményeit. A továbbiakban a szaktanár, az elnök vagy más tanárok kérdésire válaszol. A kérdések vonatkozhatnak a konkrét, elvégzett vizsgálatra, a háttérirodalomra, az eredmények megjelenítési módjára, az esetleges sikertelen próbálkozások okaira, körülményeire, az egész projekt céljára. A szóbeli összefoglalás és a válaszok alapján adható maximális pontszám 10 pont.

 

11. A házidolgozat- (projektmunka)írás „aranyszabályai”

Ilyen vagy ehhez hasonló formában tehetjük világossá a diákok előtt a kívánalmakat.

 

Mire vagyok kíváncsi? Mi a kérdésem? A kérdés akkor jó, ha egyértelmű. Attól egyértel­mű, hogy a hátterében egy sejtés (föltevés) áll, amit a természet viselkedése vagy megerősít vagy cáfol.	Például Mitől függ az, hogy a Duna partján hol milyen halat lehet fogni?
Terv. Mit akarok tenni? A módszer akkor jó, ha megvalósítható, és se­gít­sé­gével arra és csak arra kapok választ, amire kí­ván­csi vagyok. Ügyelni kell arra is, hogy a vá­lasz­tott módszer ne legyen kegyetlen, sértő vagy baleset­­veszélyes.	Talán a víz sodrától? Megmérem a víz sebességét a vizsgált szakaszokon (szükséges: óra, fadarab, 10 m-es zsinór), az eredmé­nyeket összevetem a horgászok fogási ered­mé­nyeivel (esetleg a sajátoméval is).
Háttérismeret. Mit tudnak, mit írtak erről má­sok? A háttérismeret akkor érdekes, ha érdemben hoz­zá­segít a válaszadáshoz, és segítségével elke­rülöm azt, hogy fölöslegesen megis­mé­tel­jek egy már elvégzett kísérletet.	Megkérdezhetem a tapasztalt horgászokat. Elol­vas­hatok néhány könyvet a hazai halak szo­ká­sairól, környezetéről.
Maga a megfigyelés vagy kísérlet Ha csak lehet: ismételjen! Így szűri ki a hibá­kat, a véletlent. Ha csak lehet: mérjen! Így vethetők össze leg­job­ban az eredmények. „Egy kísérlet nem kísérlet. Két kísérlet: majd­nem kísérlet. Három kísérlet: már kísérlet."	Megteszem, amit terveztem, s azon nyomban föl is jegyzem az eredményeket. Az összeset, az is­mét­léseket mind, azt is, ami nem vág egy­be az el­kép­zeléseimmel. Ha valahol egyál­ta­lán nem fog­tak halat, az is eredmény. Nem árt, ha a „mellékkörülmények” is sze­re­pel­nek – hátha azok az igazán fontosak. Pél­dául: hány óra volt? Telihold? Áradt a folyó? Stb.
Hibaforrások mérlegelése Jobb, ha rájövök a hibára, mint ha tévedek. Jobb, ha leírom a kétségeket, mint ha nem.	Fölismertem egyáltalán a kifogott halakat? Lehet, hogy más tényező okozta a különb­ségeket? A vízmélység? A hőmérséklet? Stb.
Értékelés Ha mért: ábrázolja! Ne feledje a mérték­egy­sé­geket! A kép – grafikon – sokszor önma­gá­ban is sugallja a megoldást. A kudarc is eredmény. A kísérlet ekkor azt mu­tatja: nem függ tőle. Vagy: nem ettől füg­gött. Persze az igazi az, ha rájövünk: mitől függ.	Ide egy térképet kell tenni, melyik partszakaszon mi­lyen sebes volt az áramlás. Milyen halból mennyit fogtak ott?  Utána egy áramlási se­besség – hal (db) koordinátarendszer, az ada­tokkal. Mutat ez valami összefüggést? Mit? Fogalmazza meg!